Ha férjhez megy az ember, akkor hirtelen megnő a rokonai száma. Ez tök jó! Pláne akkor, ha ezek a rokonok még jófejek is… És még gyerekeik is vannak… Ettől jobban nem is kezdődhet a történet.

Szegeden voltunk rokonokat látogatni a hétvégén. Hát persze, hogy vittem a fényképezőgépem! Alap! Máté 4, Bence 2 éves. A kicsi már elég fáradt volt, ő már várta, hogy vízszintbe kerüljön. Elfogyasztotta az ebédet, aztán elvonult a besötétített szobájába. Ügyes fiú, bárcsak Boni fiam is ilyen ügyesen elaludna délutánonként!

 

A nagy meg minden percet kihasznált, hogy velünk lehessen. Még az ebédből is többet fogyasztott az átlagosnál, hogy addig is beszélgetni tudjunk. Életem egyik legnagyobb bókját pont evés közben kaptam: “Gyönyörű a hajad, Anita!” Az eszem megáll, ez a kis pasi még csak 4 éves és azonnal levett a lábamról.

Máté kicsit később közölte velem, hogy tegyem el a gépet, már elég a fotózásból! A gyerekek ilyen őszinték, nem futnak felesleges köröket. Ha valamit nem akarnak, akkor azt egyből elmondják. De így van ez jól, nekem pedig az a dolgom, hogy fényképezés közben figyeljek az ő kis lelkükre, érzéseikre is.

Remélem, hogy ha október végén újra találkozunk, akkor újabb képeket készíthetek majd erről a két imádnivaló kispasiról! Mondjuk a Szalajka-völgyben, mert ott biztos meg fogunk fordulni…

 

Megosztom ...Share on Facebook3Share on Google+0Tweet about this on Twitter