Misával, azaz a hugiék újdonsült szomszédjával és családjával töltöttem a szombat délutánt Makláron. Biztos kíváncsi vagy rá, hogy ugyan mivel telt az időnk nagy része? Természetesen gyerekfotózással…

Mivel Misával még soha nem találkoztam, ezért kicsit tartottam tőle, hogy hogyan fogad majd. Főleg azután, hogy megtudtam, nem igazán kedveli az idegeneket. Lélekben felkészültem rá, hogy majd sírni fog, ha meglát; elfordítja a fejét, ha le akarom fényképezni; hisztizik és toporzékol az együtt töltött idő nagy részében.

Különböző terveket szőttem arra vonatkozóan, hogy az előbb említett eseteket hogyan fogom majd kezelni. Aztán legnagyobb meglepetésemre semmit nem kellett elővennem a tarsolyomból. Az első pillanattól kezdve pozitívan alakult a kapcsolatunk a gyermekkel. A mosolyt azért ki kellett érdemelni tőle, nem adta könnyen, de én fényképezőgépemmel a nyakamban türelmesen vártam rá. Megérte!

Aztán voltak komolyabb pillanataink is. A szőlőtőkék között sétálva megbeszéltük, hogy mi is lesz az ő óvodai jele? Természetesen a szőlő, amit ő annyira szeret… Az édesanyjától megtudtam, hogy ma is kimentek fiával a szőlőskertbe. Éva megpróbálta Misát lefotózni. A gyerek megmondta neki, hogy ne fotózza, csak Anita! Imádom! Ha tesómékhoz megyek, biztos átugrom majd a szomszédba hozzá.

 

Egy biztos, Misa valamelyik fotóját láthatjátok majd a SZEPTEMBER 25-én 5 órakor nyíló gyermekfotó-kiállításomon az egri Norbi update pékség és kávézóban. Gyertek el!

Megosztom ...Share on Facebook14Share on Google+0Tweet about this on Twitter