Rohan az idő… Már fél év eltelt azóta, hogy megszültem őt. Őt, aki helyett fiút akartam… Fiút, mert nem tudtam, hogy mit is kezdenék majd egy lánnyal?! Aztán kiderült, hogy lányunk lesz. Háromszor megkérdeztem a dokit, hogy biztos-e? Az orvos furán nézett rám, majd megkérdezte, hogy nem örülök neki? Egy fiú, egy lány, ideális! De, de, jó lesz így-mondtam. Közben arra gondoltam, hogy biztos csak benézte… Hátha a következő ultrahang kimutatja majd, hogy fiú!

Továbbra is kislány, mondta a doki. Ó, Istenem…! Így megjegyezte, hogy mindenáron fiút akartam? Mekkora égés! Aztán próbáltam mosolyt csalni az arcomra, mintha örülnék a hírnek…

Hogy babázni fogok vele? Kizárt! Én is csavarokkal, kalapáccsal és társaikkal játszottam, nem Barbie-val. Te jó ég! Egy lány… Még mindig nem akartam elhinni, hogy igaz! A huginak 2 fia van, nekem egy. Jól begyakoroltam már, hogy mit kell egy fiú gyermekkel csinálni. Fiút akarok! Miért lányt mutat az a hülye ultrahang?

Kaptam egy könyvet Juci barátnőmtől. A címe: Örülj, hogy lány! Azonnal elolvastam. És csak sírtam, csak sírtam… Rögtön fel is hívtam és elújságoltam neki, hogy már mindent másképp látok! Nem is olyan borzalmas dolog az, ha az embernek lánya fog születni.

Megszületett! Az én kis barátnőm! Egészséges, szép, és nyugodt baba. Ráadásul jól áll neki a rózsaszín, amit egész életemben utáltam. Azt hiszem, hogy sok dolog van még, amin változtatnom kell, változtatni fogok. Megbarátkozom a Barbie babával, a hercegnőkkel és tündérekkel. Ez utóbbiból egyet már ismerek is, Strider Korina Vandának hívják.

Fél éve boldog vagyok. Boldog, amiért lányom született. Már csak nevetek azon, amiket gondoltam és áldom az Istent, hogy így alakult! Korina nélkül kimaradtam volna abból a csodából, amit egy kislánnyal átélhetek. Kár lett volna!

 

 

 

Megosztom ...Share on Facebook0Share on Google+0Tweet about this on Twitter